Családi történelem

A

Konkolÿ Thege

Nemzetség

Szerkesztették:

Dr. Konkolÿ Thege Balás és Konkolÿ Thege Miklós

Kézirat gyanánt

Oslo, 1985

Előszó

Immár harmadik kisérlet eredménye ez a szerény genealógiai munka, melynek alapját az őrizetemben lévő családi levéltár alkotja. Ezen levéltár 15 drb eredeti, ”Mohácsi vész” (1526.) elötti okmányt tartalmazott a II. világháború előtti időben, melyek közül sajnos csupán 8 drb. élte túl az 1945-ös időket. Az emlitett 15 drb. okmány közül a csáladunkra vonatkozó 13 drb. leközöltetett Nagy Iván leírásában a Győri Történeti és Régészeti füzetek II. kötetében, 1863-ban. - Az okmánytár ezen kívül több száz okmányt tartalmaz az 1526. évet követő időktől napjainkig.

A Konkolÿ Thege család levéltárát alkotó anyagot Dr. Konkolÿ Thege Balázs (1862-1923. Márton fia) gyüjtötte össze. Az abban található ”Elenchus-ok” (okmányjegyzékek) arra mutatnak, hogy a ma meglévő okmányok csupán egy része az egykor a család egyes tagjainál katalogizált okmányoknak. Dr. Konkolÿ Thege Balázs a levéltári anyag- és adatgyüjtésén és annak rendezésén kívül behatóan foglalkozott a Konkolÿ Thege család történetével. Ezen munkájában nagy segitségére volt Dr. Alapy Gyula, a komáromi múzeum igazgatója, Magyary-Kossa Sámuel földbirtokos, családtörténeti kutató, Fekete Zsigmond miniszteri tanácsos, családtörténész és még sokan mások.

A továbbiakban közölt adatok tehát elsősorban Dr. Konkolÿ Thege Balázs hosszas és szorgos munkájának köszönhetők.

Nagy segitségemre volt azonban adatszolgáltatás szempontjából Edelényi-Szabó Dénesnek a Konkolÿ Thege családot érintő adatgyüjteménye, amely egyházi bejegyzésekre és sirfeliratokra támaszkodik.

A legyujabb kor adatainak, igen nehéz körülmények közötti gyüjtése Dr. Konkolÿ Thege Balázs (Sándor fia, szül.:1910.) érdeme, aki az őt önzetlenül segítő rokonokra támaszkodva tudta munkáját elvégezni.

Sajnos egy ilyen munka melyet itt bemutatunk, soha sem lehet tökéletes. Végtelenségig folytathatnánk esetleges ujabb adatok felkutatását, a hiányok kiegészitését, hibák helyesbítését. - Az idő azonban sürget és miután már ennyire jutottunk munkánkkal, úgy vélem azt egyenlőre lezárhatjuk. Szolgáljon ez alapul a bennünket követő generációknak a családi hagyomány ápolását célzõ további munka folytátására.

Oslo,1985 június havában.

Konkolÿ Thege Miklós (Elek,Gábor fia)

A nemzetség eredete és leszármazása

A manapság is viruló és kiterjedt Konkolÿ Thege nemzetség ősei a honfoglaló magyarság egyik törzsének tagjától származnak.

Kétségtelen az is, hogy az okmányokkal igazolható ősatyák már Árpádházi királyaink idején Komárom vármegye területén birtokosok voltak és jelentős tisztségeket viseltek.

Fényes Elek egyik munkájában (A magyar birodalom statisztikai és tört. teknintetben. I. köt. Komárom megye 82. és 83. lap.) azt irja: ”Ketel kumán magyar vezér a Vág alsó részét, a Nyitra és Zsitva jolyó vidékeit hóditotta meg. Ebből egy részt a Nyitra vize szomszédságában lévő Zsitva folyó mentén, Thege nevű kumai magyar vezérnek adott ahol most Ó- és Ujgyalla és Konkol puszta fekszik. Innen származik a Konkolÿ Thege nemes család. Fényes Elek munkájában a forrást nem nevezi meg. Okmányok tanuskodnak azonban arról, hogy a család ősei már az 1200-as évek elején, a Fényes Elek által megnevezett területen birtokoltak és jelentős közéleti szerepet töltöttek be.

A családi levéltárban, Fasc.29.-1-/a. alatt őrzött okmányjegyzék, (Fasc. I. 1. alatt) egy 1242. évből eredő okmányt regisztrál, ill. tárgyal. Az okmány kivonatos leirása szerint az első ismert ős Máté, akit ”Mathæo de Terra Concol”-nak nevez. (Az okmány másolat alakjában volt nyilvántartva.) A szóban lévõ okmányjegyzék, a Konkolÿ Thege családot érintõ 462 drb. különbözó okmányt emlit. Ezek részben eredetben, részben másolatként voltak a Baranyay testvéreknél letétbe helyezve, majd Ó-Gyallán 1848. július 15.-én Gaál Miklós végrehajtó biró és Juhász N. végrehehtó elött, ”Csúry János úrnak gondviselés végett kezeihez adva”.

A Hazai Okmánytár III. kötet 8. és 9. oldalán, a Koppán nemzetségbeli Tamás, Bálint és Opour testvérek az 1247. évben Káva, Komárom megyei birtokuk felett osztozkodnak. Ezen osztozkodásnál Paulus de Concol, mint tanu, a közeli Concol földről, neveztetik.

Sajnos sem Mathæo-tól sem Paulus-tól az összefüggő leszármazásra okmányilag igazolható adat nem áll rendelkezésre.

A ma élő nemzedék hézagmentesen igazolható leszármázása, az 1306-ban kelt, a családi levéltárban Fasc.1.A. alatt nyilvántartott eredeti okmányban megnevezett, Barnabás-tól vezethető le. Ezen okmány igazolja, hogy András comes, Barnabás nobilis de Concol fia, ”Concol” nevezetű ősi birtokát vérségi alapon, testvére Pardán comes fiának Pál comes-nek hozzájárulásával, sógorának Hyndy Tamás-nak ”adja és örökösen bevalja”. A cs. levéltárban Fasc.1.B. alatt nyilvántartott 1327-ben kelt okmány szerint, özv. Hyndy Tamásné született Elisabet de Concol és gyermekei Péter, Benedek, Klára és Sebe, az András comestól reájuk szállt ”Concol” birtokot, Magyar Pál gímesi várkapitánynak eladják.

Az elöbb emlitett Fasc.1.A. és Fasc.1.B. valamint Fasc.1.C, Fasc.1.D, Fasc.2. és Fasc.15. alatt a családi levéltárban nyilvántartott okmányok képezik a hézagmentes leszármazás bizonyitékát 1306-tól az 1417. évig. Ezen okmányok igazolják a nemzetség (család) letelepülési és birtoklási helyeit, melyek ma szlovák megszállás alatt lévő Felvidékünk Komárom vármegye északi részén fekszenek.

A cs. levéltár további bőséges anyaga szolgál az 1417. évig levezetett családfa további hézagmentes folytatására mindaddig mig ez egyházi, majd állami anyakönyvezés kezdetét vette.

A Konkolÿ Thege család eredetével foglalkozva nem hagyható figyelmen kívül a n e m z e t s é g-i hovatartozás kérdése. Az eddig emlitett okmányok abba az irányba mutatnak, hogy a családot kapcsolatok fűsik a K o p p á n nemzetséghez. A kétségtelenül Koppán nemzetségből származó, ma már kihalt, marczalházi Posár, Harcsa és Keszeg, Komarom vármegyei családok tagjai, több izben ”osztályt tesznek” a Konkolÿ Thege család tagjaival. Mint már előzőleg is emlitettük,1247-ben a Koppán nembeli Tamás, Balián és Opour testvérek Káva-i osztozkodásánál a közeli Concol földrõl származó Paulus de Concol tanuskodik. A Harcsa és Keszeg családok tagjai 1357-ben (Fehér Codex Dipl. Tom. IX. Vol. VII. 75.l ap) majd (Hazai okmánytár I. köt. 296. lap) a Konkolÿ Thege család tagjaival Konkol, Aba és Veyk birtokok felett osztozkodnak, illetve a család tagjaival mint közös birtokosok szerepelnek. A Koppán nembeli Kemey Miklós 1344-ben (Anjoukori okmánytár IV. kötet 446. lap) arra kötelezi magát, hogy Konkolt, mely örökség szerint őt illetné, de melyet birói itélettel Konkolÿ Thege István, Pál fia szerzett vissza, ha vissza tudná perelni, egyedül Magyar Pál gímesi várnagynak fogja eladni. A Nyitra-i káptalnannak a cs. levéltárban Fasc.21. alatt elfekvő okmánya szerint 1610-ben Konkolÿ Thege Péter hajdú kapitány, György és Mihály unokatestvéreinek, 500 magyar forintért zálogba adja Konkol-, Gyalla- és Aba-i birtokrészeit. Ezen okmányban mondatik, hogy e birtokok egy része marczalházi Posár Lukács, a Konkolÿ Thege ”famila” seniorjának tulajdona volt. 1655-ben marczalházi Posár Lukács magvaszakadtával a Konkol-hoz tartozó Aba földre, Zsibrik Dániel királyi adományt nyer. Az iktatásnál ellent mond Csajághy György, Konkolÿ Thege Borbála férje, mint Konkolÿ Thege örökös. Mind ezek az adatok igazolják, hogy a Konkolÿ Thege család, akárcsak a Posár, Keszeg és Harcsa családok, a Koppán nemzetség mai élő ága.

A családi név, a család nemessége és címere

A család neve:

Tekintsünk el Fényes Elek előbbiekben említett munkájától a család eredetét illetően és induljunk ki a családi levéltárban nyilvántartott és egyéb létező okmányanyag tartalmából.

Ezen anyag kétségtelenül igazolja, hogy a ma elő Konkolÿ Thege nemzedék ősei Concol-on (Konkol) és annak közelében éltek és birtokoltak, már Árpádházi királyaink idején. A családi név eredete tehát kétségtelenül a család letelepülési helyéhez, a családi ”fészekhez” vezetendő vissza. Ezt igazolja az okmányanyagban használt névirás alakja is, mint például Paulus de Concol, Barnabás nobilis de Concol, comes Pardan de Concol, comes Paulus de Concol, az 1247. évtõl 1327. évig kiadott okmányokban, a ma elő nemzedék egyenesen felmenő agát illetően.

Comes Paulus de Concol fia az első, akit egy 1328-as okmány Stephanus de Concol dictum Thege, majd egy 1357-es okmány mint Stephanus nobilis Thege de Concol-nak nevez meg. Ezen Stephanus fiai, Nikolaus Thege de Konkol és Petrus Thege de Konkol néven szerepelnek egy 1357. és 1377.-i okmányban. Ekként íródik a családi név a XVII. század végéig a latin nyelvű okmányokban.

Midőn a magyar nyelvű okmányszöveg kezdi a latint leváltani, majd szerződések és záloglevelek személyes aláírására kerül a sor, a névírás formája: N…. Konkolÿ Thege. Azonban az idők folyamán egészen napjainkig, sok hanyagság és felületesség tapasztalható, mind az írnokok mind pedit a névaláírók részéról. Gyakran elmarad a Thege név, hogy ezzel az írás munkáját megtakaritsák maguknak. A Konkolÿ írásánál elfelejtik az ”y” betűről a ¨-ot, vagy sebtiben csak egy vizszintes vonást húznak az ”y” fölé. Előfordul az is, hogy teljesen helytelenül ”Konkolyi Thege” ként íródik a családnév. Itt érdemes megemlíteni Edelényi-Szabó Dénes genealogus megjegyzését: ”A Konkolÿ Thege család nevét nem a konkoly (Agrostema githago) nevű növénytől, hanem Komárom vármegye, Mátyus-földjén fekvő és a török hódoltság alatt elpusztult Konkol nevű helységtől vette. Ehhez képest a nevet, nem mint azt egyes jobban tudni akaró tudálékosoktól haljuk Konkoj-nak, hanem Konkoli-nak kell kiejteni.”

A Magyar Tudományos Akadémia által kiadott és az 1930-as években érvényben lévő helyesírási szabályzat az ”ÿ” betű alkalmazását és olvasását a Verebelÿ családnévvel példázta, miszering az ”lÿ” = ”li”-nek ejtendő ki.

A régies írásforma a családnevek végén “i” helyett “ÿ”-t alkalmazott. Az irásforma a ¨alkalmazását szügségtelenné tette mivel az ”y” betű, ha nem ”l”, ”n” vagy ”t” betűt követett, i-nek olvastatik.

Mivel a Konkolÿ Thege család ősi nevét a történelem folyamán változtatás nélkül, csorbítatlanul használta, vétkezik az ősök iránt, ki a név helyes használatát és irását nemtörődöm-hanyagságból elmulasztja és a konkoly nevezetű gaznövény leszármazottjává alacsonyítja.

A családi név helyes irása: Konkolÿ Thege és Konkoli Thege-nek ejtendő ki.

A család nemessége:

A Konkolÿ Thege család tagjai sohasem kaptak ármálist, nemesi oklevelet. A család nemessége ősi és így az ősnemes magyar családok közé sorol. Ehhez kétség sosem fért, mert a századforduló elötti nemesi összeírások és az azt megelőző idők generációitól való összefüggő leszármazás, a család ősi nemesi voltát igazolta. Ennek bizonyságául szolgál Konkoly Thege Elek Gábor, Márton és Antónia fia, igazolt ősfája a cs.és kir. kamarási rang adományozásakor.

Igy nem is volt szükséges,hogy a család nemességének megujítása szóba kerüljön.

A család címere:

A család címere a szokásjog alapján használt és elfogadott. Mint a mellékelt, a családi levéltárban elfekvő okmányok címeres pecsétlenyonatainak vázlatos ábrázolása mutatja (lásd a 7. és 8. oldalt – itt nincs mellékelve), a XVIII. század elejétől a XIX. század közepéig, a kardot emelő egyszarvú képezi a pajzs címerképét. Az összes addig ismerttől teljesen eltér Konkolÿ István 1704-ben kelt kötelezvényén található pecsét címerképe (lásd a 7. oldalt, 1. ábra – itt nincs mellékelve). Ladislaus Thege de Konkol 1736-ban, aláírása mellett található pecsét (lásd a 7. oldalt, 2. ábra – itt nincs mellékelve), a valami homályosan ábrázoló alapzatból, emelkedõ egyszarvút egyenes kardot emelve, pálmaágak keretében ábrázolva.

Ezen két pecsétlenyomat a szokásjogra nem ad alapot, mig a további idők folyamán használt címeres pecsétek, különböző családtagok névaláírása mellett, elfogadható szokásjogot alkotnak. Kérdés ezek után a címer szinezése? Az okmányokon található pecsétlenyomatok címerei az 5. és 9. (itt nincsenek mellékelve) ábrák kivételével, a heraldikában elfogadott szinjelzéssel nincsenek ellátva. Az 5. és 9. abrák pajzsain azonban a heraldikai zöld szinnek megfelelő csíkozást mutatnak. Ez a csíkozás található a komáromi családi sirkertben nyugvó Konkolÿ Thege Kálmán sirkövébe vésett címeren is. Ugyancsak ez a csikozása, id. Konkolÿ Thege Imre pecsétnyomója címerén is.

Konkolü Thege Elek Gábor ősfája igazolásakor szükségessé vált a családi címert is igazolni. Ezt Komárom vármegye alispánja igazolta, 1897. július hó 1-én. 8946.sz.f.a.i. 897. számozású okmánnyal, mely szerint a zöld címerpajzsban ezüst egyszarvú görbe kardot emel a magasba. A címerpajzs feletti zárt sisakon lévő leveles koronából a kardot tartó egyszarvú emelkedik. Sisakdísz: vörös/ezüst, arany/zöld.

Egy másik ismert címerigazolás az előbbinél későbbi keltezésű, Dr.Konkolÿ Thege Balázs (Sándor fia) részére, a Belügyminisztérium által 1944. május 19.-én, 7.151/44. szám alatt kiállitott okmány a következő címerleírást tartalmazza: Álló, csücsköstalpú kék pajzsban zöld mezőn ágaskodó fehér egyszarvú első lábaival kivont kardot tart. A pajzson lévő, koronás, zárt lovagsisak dísze: a pajszbeli egyszarvú növekvően. A sisaktakarója: Jobbról kék-arany; balról vörös-ezüst.